Jónás Tamás - Apáimnak, fiaimnak

Jónás Tamás – Apáimnak, fiaimnak megrázó, mégis lírai erejű novelláskötet, amely szegénységben élő, kiszolgáltatott emberek történeteit gyűjti össze: apákét és fiúkét, gyerekekét és felnőttekét, akik nap mint nap csak a túlélésre játszanak.

• Témák: a szövegek középpontjában az apa–fiú viszony, a család hiánya, az anyai szeretet hiánya, a cigány identitás terhe, a szegénység, az erőszak, az alkohol és a kilátástalanság állnak. Olyan sorsok jelennek meg, amelyek „a szomszéd utcában” is történhetnének, de amelyek elől gyakran elfordítjuk a fejünket.
• Szereplők: kisfiúk, akik utcán, ólban, semmiben nőnek fel, és „rosszabb esetben” soha nem lesznek nagyfiúk; nagyfiúk, akiknek kegyetlenkedései már istent és embert tagadnak; felnőttek, akikben Móricz ösztönvezérelt szegényei és Mikszáth falusi figurái kísértenek, babonával, kisközösségi pletykával, összezártsággal.
• Hangvétel, stílus: egyszerre balladai, groteszk és költői; gyakran egyes szám első személyű elbeszélés, amely összemossa a szerző, az elbeszélő és a szereplők hangját. A nyomor és erőszak mellett mindig jelen van a szeretet utáni vágy, a boldogság keresése, még ha torz formában is.
• Cím és keret: az „Apáimnak, fiaimnak” motívum az első és utolsó novellában is kiemelt: az egyikben egy brutális gyilkos mozdulat szakítja meg apa és fiú kapcsolatát, a másikban az apa „tiltott tükörbe nézése” okoz törést. A kötet így egy egész generációs láncolatot rajzol fel: hogyan adják tovább az apák a terheiket, és mit tudnak kezdeni ezzel a fiúk.
• Olvasói élmény: kemény, nyugtalanító, „hidegvalóságot” mutató könyv, amely nem kínál egyszerű feloldást, de ráébreszt arra, mennyire láthatatlanok a társadalom peremére szorult életek. Kortárs magyar prózához, cigány irodalomhoz, szociális érzékenyítéshez is fontos olvasmány.

Apáimnak, fiaimnak – szép-borzasztó, taszító-vonzó történetek arról, hogyan öröklődnek sebek, bűnök és vágyak apáról fiúra egy igazságtalan világban.